2015. március 21., szombat

1. fejezet

Apámmal folyton úton voltunk,és az új úti cél Sydney volt. Sohasem volt folytonos barátaim mert mindig költöztünk. Van egy bátyám Ashton, akinek van egy bandája és ők Sydneyben laknak ezért is szerettem ide jönni. Reggel mikor felkeltem rohantam átöltözni. Felvetem egy szakadt fekete farmert és egy nirvanás pólot. Apa lent várt a konyhába hogy oda adja a reggelim.
-Csak holnap hajnalba érek haza, úgyhogy jók legyetek.
-Oké.Köszi Apu. Rohanok is. - mondtam és megöleltem.
-Rendben szia. - köszönt nekem. Nagyon szeretem már most Sydneyt. Napsütés, meleg. Nagyon hamar a suliba is értem. Vagy voltak tizenhatan a tanteremben. Megkerestem a tanári asztaltól legtávolabb eső padot az ablak mellett.Elővettem a könyvemet 'Nem vagyok sorozatgyilkos' című könyvet és elkezdtem olvasni. Jó bele voltam mélyedve a könyvbe mire egy fiú kivette a kezemből és elkezdte össze-vissza lapozgatni.
-Nagyon érdekes lehet. - mondta komoly arccal.
-Az is de vissza is adthadnád.
-Amúgy Luke vagyok. - mondta a szöszi
- Én Lina Irwin.
- Ashton Irwin húga?
-Igen. Miért baj?
-Nem, csak imádom a bandát és megyek meghallgatásra hozzájuk. - mondta vidáman.
-Neee. Csak azt ne. - mondtam mérgesen.
-De cica de. - mondta perverz vigyor kiséretében.
-Ne hívj cicának.
-Ha teakarod.. Cica. - mondta, hogy feldühítsen. Ahogy kimondta, elkezdődött az óra. Fél óra elteltével kapok egy levelet.
- Tetszik a pólód! Nekem adthadtnád. L.
- Nem és hagyjál. - írtam vissza. Vége lett az órámnak és rohantam volna haza, ha az édes drága bátyám meg nem állított volna a haverjaival.
-Igen. Mit akarsz? - kérdeztem tőle.
- Azt hogy gyere el a meghallgatásra ma.
-Tudod hogy úgyis ott leszek mert a garázsunkban lesz. - mondtam hülye arc kiséretében.
- JA tudom. - mondta vigyorral az arcán.
-Na szia mentem haza. - indultam volna, ha megnem  fogta volna a kezem.
-Majd haza viszlek. - mondta.
-Oké. - egyeztem bele és száltam be a kocsiba. Kábé 5 perc alatt haza értünk és én rohantam fel a szobába, hogy átöltözzek.


-Lina!!! - halottam bátyám órdítását. Ahogy meghallottam rohantam le, mert tudtam hogy ez azt jelentni hogy megjött az első jelentkező.
-Vagyok. - jelentettem be és elfoglaltam a helyem Calum mellett. Meghallgattuk az elsőt akki nem is volt rossz de nem is jó. Gyorsan megnéztem a lapot és heten jelentkeztek és az utólson megakadt a szemem, mert Luke volt az.
-Kövi! - hangzott ötödjére el a szó. A hatodik egy írtó cuki pasi lépett be akinek nagyon király hangja volt. A titániumot adta elő.
-Ezt a dalt magad mixelted meg?
-Igen.
-Nagyon király lett. - mondtam álmuldozva.
-Köszi. - és ahogy kimondta Ashton Újra kiabálta , hogy- Kövi! - és itt jött Luke. Neki is jó hangja volt. Ahogy lement ő is jöhetett a válogatás.
-Én és Calum a hatodik srácra voksolunk.
-De mi Lukera. -jött Micheltől a válasz.
-De tényleg Luke jobb volt mint a másik. - mondta Calum.
-Oké legyen. - adtam be a derekam.
-Akkor hívom is. - mondta Ash. Na habár most is utálom Luket akkor mi lesz ha banda tag lesz.
-Srácok Luke igent mondott így kell rendezni egy bulit. - mondta a báttyám.
-Oké. - mondtunk egyszerre.
-És kiket hívsz meg?- kérdeztem.
-Hát pár végzőst és osztálytársakat.
-Oké. Meghívhatom Elizt is?
-Aha. - mondta fülig érő vigyorral. - Eliz egy régi barát még Sydneyből és végre találkozhatok vele sok idő múlva csak azt az egyet bánom, hogy nem abba a suliba jár mint én. Este nyolc óra körül el is kezdődött a buli.  Annyira sokan voltak hogy észre sem vettem a barátnőmet aki integetett nekem.
-Eliz. - sikítottam.
-Lina. - sikított ő is. - NA mi van veled, hogy vagy?
-JÓl tök örülök hogy végre látlak.
-Én is. - ölelt meg. - Na van már pasid?
-Nincsen.
-Lehet, hogy lesz mert az a srác ott folyamatosan téged bámul. - mutatott a fiú irányába aki elkezdett felém jönni.
-Szia. - köszönt. Éreztem rajta, hogy nagyon be volt pijálva.
-Szia. -köszöntem vissza de mire kimondtam elkezdett csókolni. Nem bírta eltolni magamtól mert túl erős volt. Pár perc után érzem hogy valaki leütötte rólam.Olyannyira meg voltam ijedve, hogy inkább felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése